Sarazás a Népmese Táborban

Zsófi és Gréti idén is megszervezték Pilisjászfalun a Népmesetábort, ahova újra meghívtak minket is.


A táborban alapvetően a meséken volt a hangsúly, de emellett sok-sok izgalmas programmal is készültek a gyerekeknek. Az Alapítvány a kézműves foglalkozáshoz kapcsolódott be és egy rendhagyó programmal - vályog készítéssel növelte a gyerekek ismereteit.


Szeretjük ezeket a felkéréseket, hiszen minden ilyen alkalom fontos, ahol a gyerekek megismerkedhetnek egy nagyon régi de ma is korszerű építési anyaggal, - az élet egyik alap elemével - kicsit tudományos, kicsit kreatív szempontból.

Szerintünk fontos hogy ezt az alap tudást és egy egészséges hozzáállást már ebben a korban megtapasztalják, illetve hogy ne fujjogva hanem ujjonga tekintsenek erre a százarcu anyagra.


Amíg a foglalkozást nem kezdtük el a gyerekeket addig bent tartották a hűvös épületben, hogy ne kapjanak hőgutát. Miközben mi előpakoltunk, bentről folyamatos zsizsegés, izgatott beszélgetés szűrődött ki. Zsófiék elmondása alapján a gyerekek már nagyon várták ezt a programot. Akik tavaly is részt vettek rajta, ők azért, akik pedig még nem próbálták, ők azért. :)


Miután mindent előkészítettünk, a gyerekek is ittak vizet és bevizezték a sapkájukat, elkezdődött az ismerkedés. 28-an vették részt a programon, így két kupacba ültettük le őket Gergő két oldalán.


A korosztály vegyes volt, a legifjabb titán csupán 4 éves, míg a többiek 8-10 körüliek voltak. Az viszont közös volt bennük, hogy már alig bírtak a fenekükön ülni, annyira szerettek volna sarazni :) Így Gergő csupán egy rövid bevezetőt tartott a természetes építőanyagokról. A gyerkőcök nagyon jól informáltak voltak, és bár a habüveg nevét nem tudták, de rájöttek, hogy szigetelésre használják.

Vittünk még pár szigetelőanyag mintát (gyapjú, szalma, stb), illetve egy kuriózumot is. Nevezetesen elefántkakit. Ez a végtermék csodálatosan alkalmazható a vályoghoz, szuperjó felület képezhető belőle, tartós, és 100%-ban környezetbarát. De erről részletesen majd egy másik bejegyzésben írunk. :) Ettől viszont úgy bezsongtak, hogy elérkezett a tettek ideje, így a „tudományos” részt le is zártuk, és megkezdtük a tényleges sarazást.


Szép fokozatosan vezettük be őket a vályog világába. Először mindenki vehetett egy kis darab földet a kezébe, amit kedvére morzsolgathatott, gyúrhatott. Aztán kaptak hozzá vizet, így megtapasztalhatták a két anyag hogyan hat egymásra, milyen változások lesznek a föld állagában a víz hatására. Helyi földet használtunk, ami elég agyagos, (a szülőktől utólag is elnézést, ez nem biztos, hogy kijön folt nélkül… :)) cserébe nagyon jól formálható volt.


Egy kis gyúrás után kipróbálhatta mindenki, hogy milyen nyomot hagyni a térben. Bekenték a tenyerüket a sikamlós anyaggal, és rányomták az épület falára. Ez persze osztatlan sikert aratott, már csak azért is, mert ilyet általában sehol máshol nem szabad. (Itt is csak azért, mert az épületet hamarosan teljes körűen felújítják, így a szervezőktől engedélyt kaptunk erre a mókára.)


Ezután a vizes földhöz adtunk némi töreket (apróra vágott szalmát), amit szintén nagy élvezettel gyúrtak össze.


Amikor megfelelő állagú lett a vályog, elkezdhették az építkezést. A cél egy "cob" minőségű, kézzel könnyen formálható építési alapanyag (nálunk csömpölyegnek nevezik hivatalosan) készítése volt, amiből azután szabadon formálható fal, boltív, kiskutya, stb. A sík betonfelületre a két csapatnak egy-egy mintát rajzoltunk fel - amit utána a csapat a sárlabdáit a közösbe dobva tudott megépíteni - ezután ezt egy kicsit egybesimítottuk és készen is volt az egyedi műalkotás.


Rendkívül lelkesek voltak, itt már nem igazán kellett irányítani őket, csak néha picit koordinálni, hogy amit az egyik felépített a másik ne szedje szét.


Miután késznek titulálták az alkotásokat jött a program legbulisabb része. Szabadon sarazhattak. És ezt ők ki is használták. Ízelítőnek mutatunk pár képet róla :)


Összefoglalva jó kis program volt. Ismét kiderült, hogy a gyerekek nagyon fogékonyak az új információkra. Jó, hogy megtapasztalhatják, hogy a sár az nem feltétlenül piszok, hanem építeni is lehet belőle. Egyszerűen, környezetbarát módon. De persze sarasnak lenni is csudajó dolog, és még a bőrnek is jót tesz!


Próbáljátok ki! :)


161 views0 comments

Recent Posts

See All